„Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó…”- kb ilyen egyszerű a képlet, amelyet az amerikai emberbe sulykolnak az ’50-es években, szép reklámokkal szédítve az akkor még nyiladozó tudatú nációt. Most meg mi van? „9/11 óta bármi jöhet, s minden mögött a bankok állnak.” Michael Moore Kapitalizmus: szeretem! című filmje erre az egyszerű srófra jár – persze azért a dolog mégsem annyira egyszerű.

Michael Moore bevallottan baloldali érzelmű dokumentumfilmes készített már megrendítő alkotást a Columbine-ban elkövetett tinimészárlásról (Kóla, puska, sültkrumpli), és meglehetősen korrekt darabot hozott össze az egészségügyi biztosítási rendszer visszásságairól (Sicko), most azonban nagyobb fába vágta a fejszéjét: magát a kapitalizmust állítja kamerája elé. Nagy téma, nem kétséges, és bár a film kicsivel több mint két óra, nem igazán sikerül körbejárnia a kapitalizmussal járó problémákat.

Ugyanakkor nagyszerű példát látunk arra, hogy hol tart ma a tényfeltáró filmezés: egyfelől mutatja a témát mint magát, majd szórakoztatja a nézőt, ezzel mintegy ellensúlyozza a súlyos vádakat. A dolog erősen emlékeztet arra, ahogy a Napló című, eredetileg tényfeltáró riportműsor összeáll: vegyük a témát, könnyeket, jó zenét, és mindenki meghatódik. Illetve jelen esetben: „Azok a k.. bankok!” Felkiáltással harap még egy nagyot a hamburgerjébe.

A Kapitalizmus: szeretem! legnagyobb erőssége a kép- és hangvágás. A kezdő képsorban egy Rómáról készült BBC-s sorozat jeleneteit váltják a mai amerikai életet bemutató képek. Erős kezdés. A zenei összeállítás a topon tud maradni az egész film során, tipikusan olyan esetről van szó, amikor a rendező tisztában van azzal, hogy muzsikával a mondandó tovább manipulálható.

Merthogy a Kapitalizmus: szeretem! sajnos nem egyszer manipulál, egyszerűsít és végletekig meggyőzni akar: Bush például maga a gonosz (és persze a mögötte álló bankmogulok), Obama pedig maga a megváltó ígéret – azért megkérdezném, hogy most is így gondolja-e…

A Kapitalizmus: szeretem! egy küldetéstudatos rendező figyelmeztetése, hogy rossz felé haladunk. Ha így megy tovább, bizony az amerikaiak nyáladzó óriáscsecsemőkké válnak, akiknek a pelenkáját a bank cserélteti minden két órában, hogy nehogy baj legyen és belefulladjanak saját mocskukba. 

 És itt most nem túlzok: a film néhol evidenciákat pufogtat, ugyanakkor egyetlen egyszerű megoldást ajánl: fogjunk össze, és akkor a világ megint szép lesz. Kár, hogy a dolog nem ennyire egyszerű, pláne egy végletekig befolyásolt, a pánikkal sakkban tartott, hatalmas országban. Arról a vesszőparipámról pedig tényleg csak megemlékeznék, hogy létezik a világ Amerikán túl is...

Kapitalizmus: Szeretem!
(Capitalism: A Love Story)   
 
színes, feliratos, amerikai dokumentumfilm, 127 perc, 2009

rendezo: Michael Moore
forgatókönyvíró: Michael Moore
producer: Michael Moore, Kathleen Glynn

szereplo:
Michael Moore