Nagyjából fedi a valóságot az az 5.6 pontos eredmény, amelyet mostanáig elért Antal Nimród harmadik rendezése az Imdb 10-es skáláján. Hacsak az itthoni bemutató nem tornázza fel ezt a pontszámot, valószínűleg így is marad. Az ígéretes stáb - Matt Dillon, Jean Reno, Laurence Fishburne és Columbus Short - és a hírek szerint a film elkészítésére szánt dollármilliók ellenére a Szállítmány egyáltalán nem olyan meghatározó filmélmény, mint amilyen a rendezőnek hírnevet hozó Kontroll volt. Az eredetileg Armored című thriller inkább csak egy egyszer nézhető, jól összerakott történet, amolyan szombat délutáni popcornfilm.

Amerikában könnyű eladni egy a kritika szerint izgalmas, feszes jelenetekkel és jól megválasztott zenékkel játszó filmet, főleg ha egy kis erkölcsi útmutatást is tartalmaz. Persze még vonzóbb, ha aktuális kedvenc színészek játszanak benne és egy ismeretlen európai kultuszfilm rendezője jegyzi. Nagyjából ez lehet a Szállítmány eddigi sikerének titka. Nem rossz film; egyetlen hibája, hogy az izgalmas kezdethez képest a felénél már bejönnek az amerikai akciófilmekből ismert motívumok, szinte megjósolható a következő fordulat. A film  igazi holywoodi thriller a műfaj kliséivel és botladozásaival, ennek ellenére nézhető. Az alaptörténet szerint adott hat biztonsági őr, akik úgy érzik, eleget dolgoztak már pénzszállítóként jelenlegi munkahelyükön. A következő nagy szállítmánynál le akarnak nyúlni 42 millió dollárt. A feddhetetlen jó fiúk ismerik a rablók összes trükkjét, a biztonsági rendszer hiányosságait, így mindent gondosan előkészítenek a rabláshoz. Valaki azonban hibázik. A három öreg motoros (Matt Dillon, Jean Reno és Laurence Fishburn) beveszi a balhéba az új fiút (Columbus Short), akit magánéleti zűrkjei belekényszerítenek a rablásba (egyedül neveli testvérét, akit a gyámügy el akar venni tőle, ráadásul a bank el akarja venni tőlük a házat). Ő azonban egy hiba miatt elbizonytalanodik és ki akar szállni. Elkezdődik a mindannyiuk közötti küzdelem a veszni látszó pénzért, aztán már az életükért.

A Szállítmányban egyetlen ember hátterét ismerjük meg, nyilván azért, hogy együtt érezzünk a pozitív szereplővel. Amolyan in medias res máris a balhé helyszínén, egy elhagyatott gyártelepen vagyunk, nincs semmilyen helyzetleírás, nem ismerjük az egyes szereplők indokait,  csak egy közös vonást vélhetünk felfedezni, hogy mindenki a rablástól várja életének fordulópontját. Előre látható, hogy az egymás közötti viszály nem érhet véget happy enddel. A filmen végigvonuló feszültséget a szép képsorok, az éles vágások, az elhagyatott helyszín szürkesége, a pénszállító autó robosztus formája és a hangok adhatnák meg (a film elején ez igaz is), mégis végül Antal Nimród filmje inkább egy izzadságszagú Kutyaszorítóban- és Die Hard-egyveleg. Az iraki veterán katonának saját és mások életét kell megmentenie a rossz fiúkkal szemben. Pozitívum, hogy nem a véres, hullanak az emberek jeleneteken van a hangsúly, ahogy ezt egy thrillertől elvárná az ember, sokkal inkább a szereplők lelkiállapota kerül a középpontba. Ami a rendezést illeti, sajnos a Szállítmány esetében igazi iparos munkáról beszélhetünk, vagyis a műfajnak megfelelően egy jó forgatókönyvvel és egy tapasztalt operatőrrel gyakorlatilag bárki meg tudta volna rendezni ezt a filmet. Valószínűleg nem ez lesz Antal Nimród munkásságának legkiemelkedőbb alkotása, inkább csak egy erős négyes a nagy rendezők iskolájában.