A filmszemle alatt a versenyfilmeken kvül természetesen más műfajban is megmutathatták tehetségüket a filmesek. A szervezés nem kényeztette el a kisfilmeseket: több blokkra osztotta őket, mint ahogy eddig is, mám idén mintha szerencsétlenebb időpontokra sikereült volna őket bezsúfolni. Tudósítónk még megnézte a legújabb Mundruczó-fimet is. És itt volt Mátyássy Áron négy részes tévéfilmje is, amelynek viszont a nagyfilmekkel kellett versenyeznie...

Komoly dolgok

Szabó Csilla Komoly dolgokat mutat be nekünk. Mert komoly dolog a szerelem, komoly dolog, ha egy érettségiző, hegedülni tanuló kislány beleszeret idősödő hegedűtanárába, sőt az is komoly dolog, ha egy apának fogalma sincs, mi van a lányával, még azt sem veszi észre, hogy terhes. Komoly dolog, ha egy apa hősködik, de nem tud kiállni a gyerekéért, majd whiskybe fojtja a gyengeségét, és az is komoly dolog, ha egy tanár elhagyja a tanítványát, miközben a lánynak miatta abortuszra kell mennie. Persze vannak vidám dolgok is, például egy baráti körben megjelenő vicces, puhány fiatal férj, aki azért nem tud gyereket csinálni a feleségének, mert az asszony öcsikéje folyton a nyakukon lóg. Aztán vannak hősködő dolgok, például amikor egy hosszú fürtös fiú egyszerre csak kopaszra nyíratja a fejét, vagy amikor egy barát neki akar menni legkedvesebb lányismerőse (szerelme) idősödő szeretőjének. Aztán vannak nemes dolgok is, amikor például egy fiú bevállalja a felelőtlen apa szerepét csak hogy mentse a barátját. Egyáltalán: vannak dolgok, mert van egy életünk, és az életünk tele van ilyen és ehhez hasonló dolgokkal. Szabó Csilla filmje szépen halad dologról dologra, sok újat nem mond, de kellemesen felépít egy mesét, feldíszíti az élet abszurd és kevésbé abszurd elemeivel. Ezeket az elemeket pedig tehetségüket kibontó, bontani készülő, esetleg bontani képtelen fiatalokkal egy filmmé rakatja össze. Tisztességes munkát tesz le az asztalra, a mi dolgunk, hogy megrendüljünk, nevessünk, vagy csak simán, rezzenéstelen arccal végigüljük.

Alíz és a hét farkas

Miért Ali, miért hét, és miért farkas? Az elsőfilmes Vasvári Emese nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. A történet főzereplőe látszólag Inez, aki gyerekkora óta nem látta Nagybritanniában élőtestvérbátyját. Aztán a bátyó hazalátogat nőülni, ezt Inez megtudja, és a vacsora helyszínére siet barátnőjével, Ágnessel. Persze egy régen vágyott találkozás nem lehet olyan, mint ahogy elképzeltük, így még ha tökéletes is a szituáció, valami elveszik belole. Ezért Inez csak feszülten kukkolgat, elveszik a tömegben, aztán jön az ipi-apacs, vagyis a bátyó felismeri húgát, és kimért, kellemes viszontlátás formájában materializálódik a korábbi illúzió, vagyis értéktelenné válik az Inezben kialakult misztikum. Inez ezt persze elore tudja, szinte lélekben elore kiköveteli, hogy ez a fajta boldogság megsemmisüljön. Talán szerencsés lett volna, ha Vasvári Emese kizárólag ezt a filmet forgatja le Inez és a sok farkas címmel. Számomra kevésbé érthető, hogy a történet szempontjából jelentéktelen Aliz, Inez bátyjának felesége, hogy válik egyszeriben hét farkas áldozatává. A történetbe belekeveredik egy jósnő, aki megállítja az időt. Az őrült kártyavető Aliz gyerekkori pajtása, valójában a lányt szeretné valamilyen formában megszerezni vagy eltenni láb alól, de ő már látja, hogy a halálra nem kell sokat várnia. Aztán megjelenik Aliz egykori szerelme, egy foltos nadrágú rocker-hős, aki a végén kést dob a lányba. A lány bocsánatot kér, majd meghal. Innentől kezdve a film kiesik az erősen felépített Inez-történetből, és két semmitmondó epizód beteljesíti talán épp azt a sivárságot, amit Inez eleve elrendelt. Viszont ha a két, egyébként dramaturgiailag hanyagolható epizód valóban az Inez féle baljós végkifejlet eredménye, akkor a film második felében hangsúlyosabbá lehetett volna tenni Inez karakterét, illetve az ő „eleve elrendelését”. Ugyanis a „végzetes epizódok” gyökértelenek, lebegnek a semmiben, emiatt nem is igazán hatásosak. Vasvári Emese első filmje mindezek ellenére speciális, izgalmas, újszerű, finom, aprólékos munka. Csak azt a késdobálást, azt tudnám feledni.

Nibelung lakópark

Hogyan lesz egy színdarabból film, és nem színházi közvetítés? Talán úgy, ha a szereplők vállalják, hogy színházat játszanak, és a film valójában ennek a bizarr, sötét performance-nak a története. Mundruczó Kornél Térey János azonos című darabját egy lepukkant kórházba helyezi. A szereplők egyben elvetemült korcsok, egyben játékos lelkű fiatalok, mindeközben aktualizált mondahősök, és persze a Mundruczó féle ritmusos fényárnyék játék formai kellékei. Itt egy ágy lehet a pokol, a vécé egy gyilkosság színhelye, az ágy vascsöve maga a pokol tornáca. Mundruczó filmje egyetlen pontos és kegyetlen koreográfia. Mintha az aktualizált germán mondakörben a legaljasabb, ugyanakkor legőrültebb énünkkel kellene utat törnünk. Aztán kizökkenünk, mert a „német” átvisz minket egy másik helyszínre, ahol kezdődik egy másik jelenet. A Tilo Werner alakította karakter maga a színházi narrátor, vagy csupán gondnok, mindenesetre az ő nagyszeru kisszerusége folyton megengedi, hogy kilépjünk a pokolból, hogy elvonatkoztassunk, vagy hogy játéknak fogjunk fel mindent. Ugyanakkor ő az, aki megadja mindig a film ritmusát, ő az, aki belemászik az arcunkba, aki megengedi, hogy a hosszú jeleneteket unjuk, aki egyáltalán jeleneteknek nevezi azokat a történéseket, amelyekbe bele kellene vesznünk, és ő az, akin nevethetünk, mert szerencsétlen bölcselkedő, kisszeru játékos, mégis ő az egyetlen kapaszkodónk, mert ha piszkálnánk az orrunkat, ő lenne az egyetlen, aki ránk szólna. Mundruczó azonban nem akarja, hogy bármibe is belevesszünk, vagy beleunjunk, és a szereplőket belejátszatja az arcunkba. Így aztán már csak a mi dolgunk, hogy maga a feldolgozandó anyag számunkra feldolgozható-e vagy sem.

Átok

Mindenki izgatottan várta a tavalyi győztes Mátyássy Áron új, remekbeszabott filmjét, és kaptunk egy négyrészes tévésorozatot, egy amolyan jól felépített drámai Szomszédokat, ahol természetesen nem Etus mondja el a nagy tanulságot. Isván fia Magyarországon él, lánya, Eszter pedig külföldön. István halála után a család összejön, hogy a Balatonba szórják a családfő hamvait.  Aztán kiderül, a családon átok ül. Istvánnak volt egy szeretője, aki követeli a jussát, István unokája anorexiás, de ezt István fia és menye nem veszi észre. Egy dulakodás miatt váratlanul kocsi alá szalad és meghal a szerető. Ezért a balesetért István fiát vádolják. Eszter, aki a szórásra látogatott haza, próbálja lelkileg, szakmailag, és egyáltalán helyre tenni mindazokat a hibákat, amelyek valahogy mind abból következtek, hogy a családfő csak látszólag volt jelen a család életében. Eszter saját élete háttérbe szorul, próbál a kívülálló objektivitásával segíteni, de ez sokszor visszás helyzeteket eredményez.  Mi az, amit látunk? Egy kellemesen széteső család, egymásra nem, vagy nem eléggé figyelő emberek kávézásai, könnyei, reményei, féltékenységei tévés eleganciával. Mátyássy Áron ennyit nyújtott, és ez nem kevés. Tisztességes munkát végzett, és örülhetünk, hogy kaptunk egy jól megírt, jól eljátszott, kedves új tévésorozatot.