Fesztivál, fesztivál, színház. Tömeg, mindenki pezseg, jaj, most valami történik. Itt történik valami! És nem máshol! Az aktuális fesztivál a berlini Theatertreffen, melyet május 4-én nyitott meg a német kultuszminiszter. Az ünnepség utáni nyitóelőadás Sarah Kane három műve, Johan Simons rendezésében a Münchner Kammerspielétől (Gesäubert/Gier/4.48 Pschychose).

A Theatertreffen a német nyelvű térség legnagyobb színházi fesztiválja, nemzetközileg is a legrangosabbak közül való. Az izgalom ilyenkor mindig nagy: milyen lesz a kritikusi zsűri által kiválasztott tíz legjobbnak tartott előadás Ausztria, Svájc és Németország színházaiból? Melyik előadások jutnak be? Mi jön és honnan? Mi jön a magát színházi fővárosnak is tekintő Berlinből? Mi érkezik más nagyvárosokból és mi kisebb vidéki színházaktól? Mi keletről, mi nyugatról? Lesz-e független színpadi előadás? Milyen témákat hoznak az alkotások? Milyen a rendezőnők aránya? (A gender-kérdés vérre megy!) És így tovább.

Idén új vezetőség is van: új a fesztivál főszervezője, Yvonne Budenhölzer, új a rendezvény központjának, a Haus der Berliner Festspielének az intendánsa, Thomas Oberender, új a fesztiválteam egy jó része – hogy mennyire jelenti ez egyben azt is, hogy a fesztivál egésze új, azt majd csak két hét múlva lehet megmondani.

A válogatásban szereplő rendezők fele először kapott meghívást a Theatertreffenre. Az idei fesztivál Berlin-centrikus: öt előadás van fővárosi színházakból, abból három a Volksbühne, kettő a Hebbel am Ufer produkciója. A Münchner Kammerspiele két előadással képviselteti magát. A darabok fele nem új, hanem eredeti és merész módon olvasott klasszikus (Macbeth, Platonov, John Gabriel Borkman, Ein Volksfeind, Faust I-II). A tíz produkcióból három különböző színházi kollektíváktól származik. A Gob Squad társulás Before Your Very Eyes című video-performansz előadása színpadra szólít egy egész új generációt: kizárólag gyerekek játszanak benne, felgyorsítva, megmutatva egész életeket a gyerekkortól az öregségig és a halálig. A norvég-német rendezőtrió Vinge/Müller/Reinholdtsen tizenkét órás Ibsen-sagájában a John Gabriel Borkman egészen radikális megközelítését mutatja. A svájci Milo Rau kollektívájával (International Institute of Political Murder) a politikai színház dokumentarista módon és esztétikailag sűrített útjait keresi. Munkájuk, a Hate Radio közvetlenül konfrontálja a nézőt a rasszista propagandával, a ruandai népgyilkosság hátterével.

Igen figyelemre méltó az idei kínálatban az idő sajátságos kezelése. A válogatásban szereplő előadások egy része nagyon rövid (a legrövidebb mindössze 70 perc), más része rendkívül hosszú. Alvis Hermanis Platonovja kis híján öt órás, Nicolas Stemann Faustja (Faust I-II) több mint nyolc óra, a már említett John Gabriel Borkman egy fél nap, ami 16 órai kezdés esetén hajnali négyórás befejezést jelent. Az alkotók egy része kifejezetten bátorítja is a közönséget, hogy ha bármilyen irányú, evési, ivási vagy egyéb szükségét érzi, nyugodtan hagyja el a nézőteret, később visszatérhet, és újra bekapcsolódhat az előadásba, sörrel, chipsszel, szendviccsel, vagy ahogy akar.

Vajon ez az időbeli tágasság, a gesztus: időt hagyni valamire, értelmezhető-e a színházcsinálók reakciójaként a mindennapjainkban megélt folyamatos nyomásra, időszűkére, párhuzamosan végzett munkákra, multitaskingra és gyorsuláskényszerre? Nézhetők-e ezek az előadások úgy, mint egyfajta „ellenjavaslat”, mint egy lelassulásra szólító koncepció? Vajon a színház, minden posztposztposzt-modern gyorsulás ellenére, nem épp a lassúság, az ismétlés és a felülvizsgálat médiuma-e? Hiszen a mai napig foglalkoztat bennünket, amit az antikvitás rólunk, nekünk mond… A színház mint olyan, minden pillanatnyisága és egyszerisége ellenére is nem elsősorban az időtartamra épít-e? Vajon nem ebben rejlik-e igazi ereje? És ha igen, hogyan? Ahogy Aleida Assmann esszéjének címében fogalmaz: „Meddig tart a jelen”? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az előadásokon kívül a Theatertreffen keretében tartott Waste my time című vita is.

Az idei színdarab-piac, a Stückemarkt a színpadi írás új formáit szólítja meg. Öt klasszikus szerzői szöveg mellett idén először kapott meghívást egy színházi kollektíva mint szöveg-előállító. Markus&Markus mint földönkívüliek landolnak a Haus der Berliner Festspiele terében, hogy kutatási céljaikhoz az emberiséget használják és kihasználják… A performanszkollektíva meghívásával a Stückemarkt a színpadi szerzőség és a szöveg mibenlétének  változásaira reagál. Az új médiumok egyre kiterjedtebb, interaktív módon történő használata a színpadi szövegek írására is hatással van. Ma, amikor az internet-felhasználó nemcsak információk fogyasztója, hanem saját maga is, egyre növekvő mértékben, tartalmak közlője és rendelkezésre bocsátója, youtube-ra töltött privátvideóktól elkezdve blogokon át a facebook-fotóalbumokig és itt organizált forradalmakig - akkor a szerzőség fogalma már nem ugyanaz, mint akár tíz évvel ezelőtt. Nem ugyanaz a színházban sem. Az a szigorú szereposztásra épülő modell, amely szerint a szerző csakis az íróasztalnál, a rendező a színpadi próbán és a színész kizárólag kosztümbe bújva, a színpadon képzelhető el, napjainkban egyre ritkább. A szerepeket nem kategorikusan osztó, közös kreatív munka inspirálóbbnak tűnik. A színdarabíró és rendező René Pollesch mentorként kíséri a Stückemarkt első projektlaborját, amelyben Markus&Markus Polis3000: respondemus című performanszukon továbbdolgoznak. A kollektív munkamódok mai formái egy szakértői beszélgetésben („Régi-új színházi keretek”) történeti összefüggésbe is helyeződnek.

A Theatertreffen ugyanakkor közönségfesztivál, szakvásár, labor és talentcapmus, amely a találkozás lehetőségét nyújtja művészeknek, közönségnek és szakértőknek. Ebben az évben újdonság, hogy a fesztivál Open Campusa a Freie Universität Berlinnel és a Heinrich-Böll-Stiftunggal működik együtt. A Haus der Berliner Festspiele kertjében megnyitott kávézó már délelőtt várja véleménycserére vagy egyszerűen csak kávézásra az érdeklődőket.

Tehát, kedves látogató, lépj be és adj magadnak időt!

Az idei válogatásban szereplő előadások:

Before Your Very Eyes
koncept, design és rendezés: Gob Squad&Campo
Gent/Hebbel am Ufer, Berlin

Faust I+II
szerző: J.W.Goethe
rendező: Nicolas Stemann,
Salzburger Festspiele/Thalia Theater, Hamburg

Gesäubert/Gier/4.48 Psychose
szerző: Sarah Kane
rendező: Johan Simons
Münchner Kammerspiele

Hate Radio
szerző és rendező: Milo Rau
International Institute of Political Murder
Hebbel am Ufer, Berlin

John Gabriel Borkman
szerző: Henrik Ibsen
rendező: Vegard Vinge, Ida Müller, Trond Reinholdtsen
Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz, Berlin

Kill your Darlings! Streets of Philadelphia
szerzü: René Pollesch
rendező: René Pollesch
Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz, Berlin

Macbeth
szerző: William Shakespeare
rendező: Karin Henkel
Münchner Kammerspiele

Platonov
szerző: Anton Csehov
rendező: Alvis Hermanis
Burgtheater, Wien

Die (s)panische Fliege
szerző: Franz Arnold és Ernst Bach
rendező: Herbert Fritsch
Volksbühne am Rosa-Luxemburg-Platz, Berlin

Ein Volksfeind
szerző: Henrik Ibsen
rendező: Lukas Langhoff
Theater Bonn

Fotó: Cleansed / Crave / 4.48 Psychosis © Julian Röder