Régi jól bevált közismert történet, tökéletes ritmus, jó és aktuális poénok, minimális kikacsintás, egyszerű, közérthető, virtuóz játék, szerethető karakterek. Ennyi kell, hogy elragadjon egy előadás, és innentől kezdve beindulhat a közös agyműves foglalkozás. A POSZT vendége volt a Vígszínház Makrancos Katája, Gothár Péter rendezésében.

Bianca nem mehet férjhez, amíg Katát férjhez nem adják, ám Katának olyan elviselhetetlen természete van, hogy valószínűleg sosem áll oltár elé. Ezért Bianca kérői rábeszélik Petruchiót, hogy vegye el az elviselhetetlen perszónát. A fiatalember megkezdi a vadló betörését Shakespeare darabjai sokszor arra ingerlik a rendezőket, hogy ránk tukmálják a „színház a színházban” vagy a „vándorszínészek vagyunk, de megmutatjuk” életérzést. Gothárnál is vándorszínészek prezentálják a darabot. Ez lehet kabaré, bohócjáték, egy jelenet, vagy akár színdarab is. Ez a kezdőlökés mindenképp segíti az előadást, vagyis a rendező időnként egy háttérben folyó árnyjátékkal, bábjátékkal, vagy illusztrációs játékkal teszi színesebbé, mindeközben ironikusabbá a történetet. Varró Dániel aktualizált, pikáns, mai fordítása és a jól megkomponált vizuális játék szinte tökéletes szimbiózisba kerül egymással. Varró nem retten vissza az olyan nagycsoportban is cikinek tartott rímpároktól sem, mint a kaka-Kata, és Gothár is simán lecsúsztat bárkit az előadás szünetében felmosott lejtőn.

A tragikomikum ebben a feszes kikacsintós bohócjátékban talán jobban megtalálja a helyét, mintha ennél akár egy fokkal is komolyabban vennénk a helyzetet. Börcsök Enikő létrehozta a saját tökéletes Katáját. Elegáns ruha, merész, határozott kiállás, a fájdalmat túl egyszerű, primitív modorral leplező attitűd, a nőiességet bármikor elveszíteni kész ízig-vérig nő esendő vergődése jellemzi. Nincsenek felesleges gesztusok, túl nagy kiáltások. Bár a szék és a pofon néha repül, de hát a clown-világban ez is megbocsájtható. Ő is Clown ország lakója, a szinte saját magából is kitaszított szomorú bohóc, akitől még a szamár röhögése sem áll távol. Börcsök annyira nem megható, hogy azon már sírni kell. Nagy Ervin Petruchiója maga az élet, a cinizmus, a férfiasság, a „mindent jobban tudás macsoizmusának” felső foka. Talán mondhatjuk, hogy ő a hímsovinizmus legszellemesebb megtestesítője. A férfi és a nő két szélsőséges prototípusának interakcióit Gothár a végletekig fokozza, és erre lehetőséget is ad neki a vásári játék szabályrendszere. Csúszunk, repülünk, fejbe vágunk, fejről eszünk, dobálunk, átesünk, és szinte repülünk is. Persze ehhez az kell, hogy a kötéltáncos, az állatidomár, a bohóc és mindenki a helyén legyen. És mindenki a helyén van, ráadásul minden pillanatban. Így aztán sírhatunk, nevethetünk, hasra eshetünk, és mindeközben megkapjuk a tanulságot és a katarzist. Hát mi ez, ha nem színház?

Fotó:Dömölky Dániel