Az idei filmszemlén minden eddiginél több olyan filmet láthatunk, amely már fut a mozikban. Ennek ellenére többet sikerült eddig elkerülni. Ilyen az Overnight is, Török Ferenc legújabb, szuper-koprodukciós rendezése, amelyet a sajtóvetítések sorában az Another Planet, Moldoványi Ferenc filmje követett. Előbbi az anyagias világba vetett hitünket ássa alá, utóbbi ugyancsak, mégis micsoda különbség...

Az Overnight nem új film, mégis, böngészve a szemlekönyvet, úgy döntöttem, ha már a szemle szeszélyessége egymás mellé rendezte ezt a két mozit, nem árt, ha megnézem, annak ellenére, hogy a bemutató táján a Kultissimo olvasói részletes elemzést olvashattak róla. Nos, azt hiszem, jól döntöttem. Török Ferenc filmje könnyebbik végéről fogja meg azt, amit Moldoványi Ferenc sokéves munkája az arcunkba köp: nehéz idők jönnek. Hiszen ha a harmincas korosztály – kis pocak, kényszerképzetek, enyhén tikkelő szemek, magas vérnyomás – számára semmi más nem fontos, csak az anyagi biztonság, hogy fogjon a Mont Blanc vagy hogy hogyan lehet euró tíz- vagy százezreket pakolni ide vagy oda, nos, akkor az Another Planet hiába forgott. Hiába látjuk a tizenéves prostit Afrikában vagy a perui kisfiút, aki a templom előtt bagóért cipőt pucol, hiába a könnyek a szeméttelepen évek óta guberáló kislány arcán, a középosztály – legalábbis Török Ferenc ezt sugallja – magasról lesajnálja az egészet. Vagy ami még rosszabb: nem tud róla, merthogy inkább pénzt csinál.

Persze meglehetősen könnyű lenne ennyivel elintézni, csakhogy van olyan, hogy egyik filmre hat a másik – a Kenya kiirtott esőerdeiben gyakorlatozó, vietnami papucsos gyerekhadsereg felől nézve meglehetősen gyengécske történetnek tűnik az Overnight India és Magyarország közti időzóna-haszonra épülő sztorija. Még akkor is – sőt, talán akkor igazán –, ha azon bosszankodunk, hogy a „díszletelemeket” a fél Katona József Színház színészi gárdája vagy a Krétakör művészei alkotják. Nagy Zsoltot a rendező például arra pazarolja el, hogy nagyjából három jelenetben mutatja, amint egy nagy antennához bilincselve szenved a melegben. Sajnos. Ugyanakkor a film látványvilága Török Ferenc minden eddigi filmjénél letisztultabb, komponáltabb: szemet gyönyörködtetőek az indiai képek, egy-egy kamerabeállítása pedig elgondolkodtató képekkel ajándékoz meg bennünket – az is igaz, hogy elsősorban az ember nélküli környezet az, amely ezeket a kellemes pillanatokat okozza.

Moldoványi Ferenc filmje azonban furcsa keveréke a megkomponált képeknek, jeleneteknek és a dokumentumfilmes részleteknek. Valami miatt azonban összeáll az egész, kuszasága és esetlegessége ellenére is. A néző egy pillanatra sem nyugodhat: egyre nagyobbodó gombóc van a gyomra helyén, keze ökölbe szorul, s legszívesebben maga is az Andok hegyei közé vándorolna, messze a nyugati civilizációtól, ahol legfeljebb azon kell izgulni, hogy visszatalál-e a faluba vagy eltéved. S ha eltéved, akkor már csak attól félhet, hogy netán a nyugati világ besszippantja.