Álmodtam egy nőről, de túl nagyot álmodtam, így hát ez lett belőle – mondja szerényen és a meghűléstől rekedt hangon Markó Iván Kossuth-díjas koreográfus-rendező a Seherezádé bemutatóját követő tapsviharban. Hogy mekkorát és milyet álmodott? Nagyot, látványosat, merészet, mait ugyanakkor tradicionálist.

A Seherezádé előtt azonban még az Angyalok üzenetét tekinthetjük meg, amely már-már transzcendens hangulatával bő félórára kiemeli a nézőt a hétköznapokból. És megnyugtatja, röpíti, elvarázsolja. A darab – a műsorfüzet tájékoztatója szerint – arra próbálja meg ráirányítani a figyelmet, hogy a harmadik évezredben minden korábbinál nagyobb szükségünk lett a Föld megóvására, egymás iránti szeretetünk és felelősségérzetünk feltámasztására. Az Angyalok üzenete fényt és hitet ad, amely megmutatja az egymáshoz vezető utat, és segít felismerni egymásrautaltságunkat.

Ez kétségtelen. Bach Mária-himnuszának hallgatása talán önmagában elegendő volna erre, ha a befogadó képes elmélyedni gondolataiban, de Markó Iván koreográfiájával, a színpadot folyamatosan beterítő felhőben nem is asszociálhatunk másra, mint jóságos és segítőkész angyalok mennyei birodalmára, akik nemcsak Jézus fogantatását üdvözlik, de figyelmeztetnek: óvjuk meg, amit kaptunk, a jövőnk függ tőle.

Pilinyi Márta kedves, színes, játékos jelmezei jól illenek a darabhoz; a táncosok rakott szoknyában/nadrágban és könyöktől induló, szárnyat idéző hosszú, lebegő ingujjban lejthetik igéző, a tradíciókat szem előtt tartó táncaikat. Szinkronban mozognak (csak néhány alkalommal nem – de bemutatóról beszélünk), forgásaik pontosak.

I. Angyalok üzenete – Felújítás
Zene: Johann Sebastian Bach
Jelmez: Pilinyi Márta
Szólisták: Loósz Krisztina, Nyári Gábor, Szőke Renáta, Issovits István, Kiss Krisztián
Tánckar: Krenyác Éva, Csernyi Mariann, Csizmadia Katalin, Stetina Szonja, Boldizsár Marlene, Márton Zita, Házi Tamás, Hegedűs Imre
Koreográfus-rendező: Markó Iván

A második felvonás kezdetén art deco környezetbe sétál be fekete kisestélyiben és cipőben egy nő, bálból hazafelé tartva kezében pezsgőspohár, az utolsó kortyokat issza, majd lefekszik, és álom lepi meg. Seherezádéról álmodik, maga bújik a bőrébe, hogy a vezír és az arany rabszolga szerelmét is lángra lobbantsa. Előbbi erélyes, tekintélyes, testes, igazi uralkodó harcos férfi, a másik kedves, érzéki, szenvedélyes, romantikus. Seherezádé mindkettőnek asszonya lesz, ám képtelen választani a két férfi közül, egyszerre vágyja mindkettőt és külön-külön egyikkel sem éri be – így ébred korunk dívája. A két férfi szerelmének ízlelése közben föllázítja a háremet is, és a háremhölgyek vad táncban és szenvedélyben merülnek el a rabszolga férfiakkal.

Ebben a felvonásban domborodik ki Markó Iván bevezetőben említett álma, vágya; koreográfiája egyszerre hagyományos és modern, táncosai mosollyal és szenvedéllyel arcukon élik meg a szerelmet. Mozdulataik nem teátrálisak, a szerelmi jelenteknél vágyat ébresztően szolidak; máskor látványosak, nehezek és mutatósak, különösen a körben táncoló párok jelenetében lenyűgöző, ahogyan karjaikat mozgatják. Teszik mindezt Rimszkij-Korszakov csodálatos, magával ragadó muzsikájára, amely a műsorfüzet jellemzése szerint „a vadsággal és barbársággal teli történetet átszövi a keleti dallamok romantikus világa”; valamint Pilinyi Márta praktikus, mégis a középkori arab világot megidéző jelmezeiben, továbbá Székely László egyszerre mai de az arab geometriát sejtető díszletei között.

II. Seherezádé (16 éven felülieknek)
Zene: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov
Díszlet: Székely László
Jelmez: Pilinyi Márta
Seherezádé: Bacskai Ildikó / Stetina Szonja / Szőke Renáta
Vezír: Issovits István / Gefferth Balázs
Arany rabszolga: Nyári Gábor / Szigeti Gábor
Koreográfus-rendező: Markó Iván

A képek a Seherezádé című előadásról készültek, fotó: Művészetek Palotája