Talán felszínesen hallgattuk, ha azt mondjuk, hogy az egykor  zenei lázadásnak számító kakofonikus radikalizmusba mára konzervetív módon belesûllyedõ fiatal szerzõk elhintették az eredetiség morzsáit. A BMC szervezésében elõször megrendezett Új Magyar Zenei Fórum 2009 zeneszerzõversenyén ugyanis  sokkal izgalmasabb mûvek születtek annál, minthogy  így beszéljünk a komponistákról. Mégis néha volt egy ilyen érzésem.

A nagyzenekari és kamarazenekari kategóriában a zsûri egyaránt négy-négy pályamûvet talált alkalmasnak arra, hogy a Mûvészetek Palotájában bemutassák õket az UMZE Kamaraegyüttes, valamint a Magyar Telekom Zenekar tolmácsolásában. Számomra az est két gyõztese Varga Judit és Dinyés Dániel volt. Varga Judit Le Temps retrouvé címû mûve egy nagyon komolyan vett zenei játék lenyomata. Mintha a szerzõ egy olyan kolosszális hang-hangulatba vezetne, amely valahol a végtelennél kezdõdik, és ki tudja merre tart. Már ha a "merre" kifejezésnek még van értelme azokban a dimenzióknak. Hogy a mûnek mégis legyen dramatikus ideje, Varga Judit egyéni sajátos ritmussal valóságossá teszi számunkra, a kezdetben megfoghatatlant. Neki sikerült talán leginkább az, amire a szerzõk olyannyira várnak: olyat mutatni, amilyet még nem hallottunk, vagy nem így hallottunk.

Dinyés Dániel Játékok haladóknak címû mûve rövid tételekbõl, kis zenei szösszenetekbõl áll. Dinyés a lélek legmélyére hatol, és bagatellekbe csomagolja legféltettebb titkainkat, ki nem nyilvánított érzéseinket. Elemel, de nekünk szól. Próbára tesz, miközben tudja, hogy biztos kiálljuk a próbákat. Egyszóval úgy játszik velünk, hogy ne lehessünk vesztesek. Nem fél a közérthetõségtõl, de nem akar mindenáron közérthetõ lenni. Önmaga útját járja, és mi szívesen futunk utána.

Horváth Balázs Borrowed Ideas címû mûvének inspirációs forrása Miles Davis egyik trombitajátéka volt. Davis szólóinak egyes részei konkrétan megjelennek a mû trombitaszólamában: részleteikben, egészben, hangulatukban, vagy teljességükben. Persze a szerzõ szétszed, hogy új várat építhessen. Formajátékában nagyon fontos a hangszerek elrendezése, a zaklatott ritmusok, a horváthbalázsos rejtények bemutatása. A válasz vagy megszületik bennünk, vagy nem. Még az is lehet, hogy több megoldása van ennek a koránt sem egyszerû egyenletnek.

Sáry Bánk Mégis címû mûvét Ligeti Györgynek ajánlja. Ez a mû is a Sáry Bánktól megszokott, kicsit meditatív, kicsit idõtlen, kicsit aláfestõ jellegû zenei tenger bemutatása. Olyan érzésünk van, mintha  csak néznénk egy képet, nem indulnánk el sehová, nem jutnánk el sehová, de a festményt a késõbbiekben nem felejtjük el.

Zombola Péter Symphony No. 1/b mûve igazi felüdülés volt. A maga korában eredeti Mahler,- Sosztakovics-, Sztravinszkij- utánérzetekbõl felépített borzongatásba torkolló dramatikus nagyszimfónia összefoglaló jellegûnek tûnt. Zombola lubickol a zenei sokszínûségben, szab-varr, és a sok jó régi ruhából kialakít egy szintén jó új ruhát. Azt kevésbé éreztem, hogy igazán mi volt a szimfóniában Zombolás, de bármikor szívesen meghallgatnám újra a remek kis mestermûvet.

Bella Máté Chuang Tzu's Dream címû kompozícióját a közönség és a zsûri egyaránt nagyra értékelte. A  meditatív, elsõ pillanatban csak hangulatában izgalmas filozofikus zenei szövet borzalmas nyugodtságát a rémálmok felsikító zenei kisülései teszik teljes egésszé.

Dargay Marcell An(a)them(a) címû mûve benem egyfajta zaklatott lelki folyamatot indított el, de alapvetõen a mû végén nem lettem tisztában azzal, hogy hová szeretett volna eljuttatni, illetve azzal sem, hogy valójában önmagamtól hová jutottam el. Szerencsére a BMC megjelenteti a zeneszerzõ verseny gyõztes mûveibõl összeállított CD-t. Akkor újra meghallgatom.